Ez a történet elvileg egy kicsit hosszabb lélegzetű írás eleje lesz. Remélem tetszik, és elég jó ahhoz, hogy folytassam.
A Dragovar család ősidők óta uralta a Fények hegyének oldalában élő népét. A Völgyben keskeny folyó hömpölygött keresztül, évszázadok óta megalapozva az életet a környéken, ahol a mesteremberek fiúról fiúra adták tovább tudásukat, fenntartva az állandó körforgást, a szokástól eltérően a királyok és királynék pedig szép lassan az egyszerű ember életét kezdték élni. Amitől a család még inkább megbecsülésnek örvendett. A lányok kitanulták nagymamáiktól a szövést, varrást, növények gondozását, a fiúk gazdálkodtak, lovakat patkoltak, harcolni tanultak, végül inasnak szegődtek és amikor eljött az idő, a legrátermettebb vehette át a hatalmat öreg apja kezéből. A nap már alacsonyan járt, mikor Aben Dragovar, ifjú fejedelem felesége felüvöltött a fájdalomtól. A bábaasszonyok már 6 órája tétlenkedtek a vajúdó asszony körül. Lilien rettenetesen félt, úgy érezte egy valóságos szörnyeteg készül kilépni a testéből, útközben őt pedig szanaszét szaggatja majd. Fiatal volt még nagyon ekkor. A legidősebb asszony parancsokat osztogatott kísérőinek. Friss vizet hoztak fel a kútból minden fél órában. Az ablakokat és tükröket már napok óta letakarva tartották. Aben Dragovar idegességében fel alá járkált a szomszédos szobában, ahova fél napja száműzték az asszonyok.
A faluban híre ment, hogy jön a következő Dragovar. Már csapra verték az ünnepi borokat, a feleségek és lányaik sütöttek és főztek, az ifjak fát gyűjtöttek a nagy tűz meggyújtásához.
Lilien újból felsikoltott. Egész teste megfeszült a fájdalomtól. Az asszonyok két oldalról szorították. A legidősebb elérkezettnek látta az időt. Intett, hogy állítsák talpra a királynét, aki épp két fájdalom között kimerülten lihegett. Félig az ágynak dőlt, két kezénél állva tartották, úgy vélték majd a súlya kihúzza azt ami ekkora.
- Szedd össze magad Lilien!
A szomszéd szoba ajtaján halk kaparászás hallatszott. Aben idegesen rántotta fel az ajtót.
- Mit akarsz? Nem tudod, hogy ide most nem jöhetsz be? – kiabált rá a fekete köpenyes idegenre.
- Én megmenthetem a Királynét, cserébe kérnem kell tőled valamit. – hallatszott a halk, de határozott válasz. A hang egy öregasszonyé volt.
- Mit tudsz te, amit a bábák nem? – dörrent rá a Király.
- Én megmenthetem a Királynét. De cserébe kérnem kell valamit. – ismételte az öregasszony.
Ebben a percben kivágódott az ajtó, és egy fiatal bába egy apró hangos csecsemővel jött ki.
- Uram a felesége….
A kicsi panaszosan sírt.
- Én megmenthetem a királynét. – ismételte újra.
A faluban híre ment, hogy jön a következő Dragovar. Már csapra verték az ünnepi borokat, a feleségek és lányaik sütöttek és főztek, az ifjak fát gyűjtöttek a nagy tűz meggyújtásához.
Lilien újból felsikoltott. Egész teste megfeszült a fájdalomtól. Az asszonyok két oldalról szorították. A legidősebb elérkezettnek látta az időt. Intett, hogy állítsák talpra a királynét, aki épp két fájdalom között kimerülten lihegett. Félig az ágynak dőlt, két kezénél állva tartották, úgy vélték majd a súlya kihúzza azt ami ekkora.
- Szedd össze magad Lilien!
A szomszéd szoba ajtaján halk kaparászás hallatszott. Aben idegesen rántotta fel az ajtót.
- Mit akarsz? Nem tudod, hogy ide most nem jöhetsz be? – kiabált rá a fekete köpenyes idegenre.
- Én megmenthetem a Királynét, cserébe kérnem kell tőled valamit. – hallatszott a halk, de határozott válasz. A hang egy öregasszonyé volt.
- Mit tudsz te, amit a bábák nem? – dörrent rá a Király.
- Én megmenthetem a Királynét. De cserébe kérnem kell valamit. – ismételte az öregasszony.
Ebben a percben kivágódott az ajtó, és egy fiatal bába egy apró hangos csecsemővel jött ki.
- Uram a felesége….
A kicsi panaszosan sírt.
- Én megmenthetem a királynét. – ismételte újra.
- Mentsd meg! - Aben fejében pillanatok alatt lezajlottak a lehetőségek. Szerette a feleségét, nem akarta elveszíteni. Mint király felelőtlenül gyors döntést hozott, hiszen meg sem hallgatta mit akar tőle cserébe a vénasszony. Azonban úgy ítélte, hogy egy remegő vénség nem tud olyat kérni, amit ő ne tudna teljesíteni, de rosszul ítélt.
Üdv, voltál nálam csere kérésen :). Jelzem, hogy benéztem, és eddig amennyit elolvastam ebből, nagyon tetszik. :) Annyi észrevételem lenne, hogy "végül inasnak szegődtek, végül amikor eljött az idő" itt szerintem írhatnád úgy, hogy a második "végül" helyére majd-ot, vagy valami szinonimát írsz :). Persze ez csak egy jó tanács, amint lesz időm, tovább olvasom, a cserét pedig elfogadom ;).
VálaszTörlésKöszönöm, javítottam is! Örülök, hogy tetszett! :)
TörlésSzia!
VálaszTörlésItt is megjegyeznék pár dolgot, remélem nem haragszol. :) Először is, ez is nagyon tetszett, kicsit olyan népmese hangulata volt. Sajnos ilyen mese és történet sok van, de a tied biztos különleges lesz. Csak ismételni tudom magam, sokat ront a történeteden a tőmondatok sokasága. Ebbe a kőbe én is belebotlottam, de szerencsére egy kedves olvasóm írt. Figyelj oda a mondatok rendezésére (ez így értelmes? bocsi, kicsit fáradt vagyok :) ). 'Fiatal volt még nagyon ekkor.' ezt inkább úgy írd, hogy :Ekkor még nagyon fiatal volt. Különben könnyen értelmetlenné válhat.
Én kíváncsi lennék a folytatásra. :)
Ölel:Em
Dehogy haragszom! :) Minden segítségnek örülök. Szerinted van értelme folytatni? Ez amolyan kis szösszenet. :) Jelenleg nem ezen dolgozom főként, de ha érdemes a folytatásra, akkor elgondolkodom rajta.
VálaszTörlésSzerintem mindenképpen folytasd, hiszen ebből még bármi lehet. :) Én legalábbis kíváncsi vagyok, mi lesz a gyermekkel, a királynéval, ki az az öregasszony, mi lesz a néppel, azaz nagyon sok mindent ki lehetne hozni ebből a történetből. Gondolom, már a fejedben van, úgyhogy ne restelld megmutatni nekünk! :)
VálaszTörlésBevallom kezdőként nagy kuszaság uralkodik a fejemben. Még sosem írtam ilyen hosszút amire ezt tervezem. :) De nem adom fel. :)
TörlésNe aggódj, -most nem elijeszteni akarlak- tapasztalatom szerint később is lesz egy kis kuszaság a fejben, hiszen van egy aktuális történet, aztán jön egy új ihlet, de az csak egy másikhoz jó, és végül kialakul egy csomó ötlet, csak már azt nem lehet megkülönböztetni, melyik melyikhez való :). Legalábbis én így jártam, sőt, mindig így járok, szóval van a gépemen is 20 féle txt meg szöveg, meg ilyenek, ahova az ötleteim lejegyzem, akkor ott vannak a tonnányi füzeteim, amibe suliban írtam a sztorijaim, ötleteim, gondolataim, szóval bármerre nézek, ötleteket látok, amik a megvalósításra várnak.
TörlésAnnyit tudok írni, hogy nagyon sok sikert mind itt a blogon, mind a magánéletedben, és tanácsként, vagy mondhatni "útravalóként": "A jó író akkor folytatja, amikor mások abbahagynák, és akkor hagyja abba, amikor mások folytatnák."
A kezdet szép volt, reménykedek benne, hogy elolvashatom majd a folytatást is, hiszen Névtelen Senki is megmondta, hogy ebből rengeteg dolgot ki lehet hozni :)).
Dolgozom a folytatáson. Amint úrrá leszek a zűrzavaron megmutatom. Remélem nem okoz csalódást. Én is gépre írok. De igyekszem rendszerezni.:)
VálaszTörlés