Tea Time Zone

Sziasztok! Régen jelentkeztem bejegyzéssel! Most sem egy írásomat, hanem egy másik blogomat szeretném megmutatni. Remélem tetszeni fog és sok hasznos dolgot találtok rajta.

Tea Time Zone

Harmadik díjam

Ezúttal Lucy Hope-tól kaptad a díjat! Köszönöm neki! :)

Szabályok: 

1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Kérdésekre válaszolni!
3. 11 kérdést feltenni!
4. Küldd tovább pár embernek!

Ami azt illeti korábban már írtam magamról 11 dolgot, szóval nem lesz teljes a lista. 

1.)

• Van egy cicám, akit az orvos elsőre kislánynak nézett, aztán kiderült hogy fiú. Így lett Glóriából Frisco /friszkó/. 
• Az anyukám művész
• szeretek fotózni
• utálom a sóskát
• életem szerelmét bármilyen hihetetlen egy templomban ismertem meg
• régen zongoráztam és hegedültem
• imádom a kávét
• a jövőben szeretnék tanítani

Ennyi jut eszembe..

2.) 

Kérdések

1. Van-e kedvenc állatod, és mi az? 

Van egy macskám, úgy hívják Frisco /Friszkó/, meg szeretem még a baglyokat. 

2. Szabadidődben mivel foglalkozol a legtöbbet?

Leginkább a blogjaimmal, meg sokat rajzolok. 

3. Milyen zenéket szeretsz hallgatni? 

Van olyan amikor az ember egy időre leszokik a zenéről. Néha bekapcsolok valami több órás lágy valamit, de nem viszem túlzásba. 

4. Van kedvenc énekesed/együttesed?

Nincs

5. Milyen filmeket szoktál nézni?

Romantikus, gasztronómiai, természet, sci-fi, fantasy... jöhet minden :)

6. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy írni kezdesz?

Egy kedves barátnőm biztatott fel nem olyan rég. 2 éve még írtam néha de senkinek se igazán mutattam meg. De emlékszem 12 éves koromban írtam egy verset amit meg is mutattam az iskolában. :)

7. Komolyabban is szeretnél az írással foglalkozni?

Erre nem tudok válaszolni. Elképzelhető, hogy lesz belőle valami. De én már annak is örülök, ha egy-két ember elolvassa amit írok. 

8. Szoktál sportolni?

Nem... terhes vagyok.. megtiltotta a doki. 

9. Mi a kedvenc sportod?

Ha sportolhatnék sqausholnék. 

10. Szoktál sorozatokat nézni?

Igen.... sajnos.

11. Mi a véleményed a blogomról?

Tetszik ez a "galaktikus csillagszemű rózsaszín" stílus. Vattacukros :)

3.) Az én kérdéseim:

1. Mi volt az első emléked?

2. Mi a legfőbb ihletforrásod?

3. Mit teszel a rossz hangulat ellen?

4. Hiszel valamiben?

5. Mi volt a legnehezebb könyv amin átrágtad magad?

6. Mik a terveid a jövőre?

7. Mit olvasol épp?

8. Mi az a három amit kívánnál, ha összefutnál az aranyhallal?

9. Karrier vagy család? 

10. Kedvenc író, költő, film, zene? 

11. Inkább bagoly vagy pacsirta vagy?

4.) Akinek küldöm:

Névtelen senki 

Avanella

Saline

Ezt a novellát egy versenyre írtam. Eddig az írásaim alapján elég morbid képet festettem magamról, nem ilyen sötét a lelkem :) Azért remélem tetszeni fog. 

Saline

– Larentina? Merre vagy?

Az anya tekintete körbe járta az udvart, közben hosszú hullámos haja idegesen táncolt, minden egyes rezzenésre ugrott egyet. Szemei feketék voltak, véreresek, ajkai vörösen izzottak fehér bőrén, arcára kirajzolódott az aggodalom.

–  Larentina - kiabált kétségbeesetten.

Előtte frissen ásott föld szaglott, melyet nemrég ültetett rózsatövek hivatottak elfedni. A madarak vészjósló csendje megijesztette a nőt. Körben borostyánnal befuttatott kőfal magaslott, eltakarta ezt a csöpp édenkertet a közönség szeme elől. A zajokat azonban nem szűrte ki, így ha távolról is, de hallani lehetett a vad tülkölést, ahogy a gyalogosok viszontköszöntötték egymást, a kezek surrogását, ahogy a dolgos kezű férfiak tenyerei találkoztak. 

A verandán néhány szék és egy asztal állt. A nő lehuppant a legközelebbibe, úgy tervezte itt várja meg, amíg gyermeke előkerül. Lehunyta a szemét és mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjék. Tudta, hogy nem tehet semmit, már nem.  

A veranda széltében hosszában árnyékba borult. A bejárat sötét lyuknak tűnt, a naptól szikrázó óriási kerttel szemben. A fény szikrákra pattant, és megcsillant a nedves fűszálakon. A föld friss volt és üdén zöldellt, mintha minden a legnagyobb rendben volna.

Az ajtó nyikorogva kitárult, kattant egyet, jelezve, hogy innen már magától is megáll. Egy fehér köpenyes hölgy lépett ki rajta, arcán évszázadok nyugalma pihent.

– Hát itt van! - szólította meg a nőt. – Jöjjön be reggelizni.

Enyhén magasított fekete félcipője kopogott a fa padlón, amíg a másik székhez sétált.

– Jól van? – kérdezte minden hangsúly nélkül. A válasz belesimult a földbe, a levegőbe, de a hölgy értette. Soha nem volt igazán jól, sose volt nyugodt.

– No jöjjön be- mondta és maga is felállt. Ellentmondást nem tűrően karon ragadta, hogy felállítsa, ha kell erőszakkal.

– Larentina - kiabált az anya kétségbeesetten, utoljára, fejét idegesen tekergetve.

– Ne kiabáljon már. Majd kijövünk, ha megreggelizett.

Reggeli után, mint rendesen, a fehér ruhás felkísérte az emeleti szobák egyikébe. A falépcső minden foka megadóan nyögött a súly alatt. A sarkokat szürke árnyalatok szőtték be, mély árkokat festettek az itt élők szeme alá, sőt néhányuk elméjébe is. A felső szint egy valaha szebb napokat látott enteriőr emlékét őrizte. A régi képek helye még látszott a kopott tapétán, helyettük óriásira nagyított fotók sárgultak, alattuk barna antik karosszékek, apró barna asztalok sorakoztak. A sokat érő képeket már rég elvitték innen, így senki se tudhatta, hogy ki lehetett a valódi tulaj, már negyven éve feledésbe merült. Bementek rögtön az első ajtón szemközt, ami mögött vetett ágy, egy kerek tükör és egy karosszék árnyékolta rideg falak vártak, az ablak azonban egyenest a kertre nézett.

Sokkal később a nő az ágyában feküdt mereven, tágra nyitott szemekkel, látásra kényszerítve fájó szemeit. Napok óta nem aludt igazán, ha aludt egyáltalán. A fehér átlátszó függöny aprókat rezzent, amint az erős északi szél keresztülnyomta magát a zárt ablak kerete mentén. Félelmetes látványt nyújtott, ahogy a hold fénye a falra festette a kinti élet éjszakai látványát. Gyötrődő elméjében azonban életének elmúlt eseményei peregtek, a kis ház amiben éltek, régen elhunyt szerelme, gyermeke csillogó szemei. Gondolataiból a folyosóról érkező zajok, egyre erősödő neszek rántották ki. Egyre közelített az ajtaja felé. A nő mélyet sóhajtott, remélte, hogy a zaj tulajdonosa nem látogatja meg.

Az ajtó azonban elemi erővel vágódott ki. Sötétség és csend honolt az egész épületben, senkit sem ébresztett fel a különös lárma. A feketeség valósággal besűrűsödött az ajtóban, áthatolhatatlannak tűnt. A nő légzése felgyorsult, a pulzusa olyan erővel ütötte belülről a bordáit, hogy legszívesebben felordított volna. A sötétség közelebb nyomult, léptei súlyos erővel nyomták a padlót, de mintha a falakat is megrezzentette volna. A szoba lakója két kezére támaszkodva ösztönösen kúszni kezdett hátrafelé. „Hagyj békén” suttogta maga elé alig hallhatóan. Lehűlt a levegő kettejük között. A lélegzet fehéren és fagyosan távozott ajkai közül, összekoccantak a fogai. Látogatója a feje fölé nyomult, megérintette a homlokát, kirázta a hideg. Kéz helyett hideg szellőt érzett, mintha valaki a homlokára fújt volna, meglibbentette kócos tincseit. „Saline” suttogta a szél ezúttal közvetlenül a fülébe, alig érthetően. Remegett belülről, a félelem szertekúszott az ereiben. Kevesebb, mint fél perc alatt lepergett előtte minden, ami valaha fontos volt számára. Megfagyott a levegő, bekúszott a takaró alá. Megbéklyózta lassan kihűlő tagjait, végigsimította reszkető combjait, intim domborulatát, végigkúszott a gerincén és a hasfalán fel egészen a melléig. Megborzongott, egész testében reszketett, és különös vágyat érzett az ismeretlen után. "Saline gyere velem" Furcsa érzés kerítette hatalmába, ahogy a suttogást hallotta. Nem lehetett megállapítani, hogy honnan érkezik a hang, de nagyon ismerősen csengett. Levetette a tiszta fehér takarót, arcáról eltűnt a kétség és a félelem. "John?" suttogott bele a sötétbe a nő. A feketeség hátrébb úszott, a nő felállt, hogy közelebb lépjen, bizonyságot szerezzen az ismeretlenről. Évek óta várta ezt a pillanatot, amikor eljön érte valaki, akit valaha szeretett, amikor még nem volt beteg. Az ablak egy mozdulattal kivágódott. "Várunk rád" dübörgött a hang, a szavak kinti világ széllökésiből származtak. A nő meztelen talpát az ablakpárkányra tette, megkapaszkodott. A szíve vadul vert, örült, arcán éteri mosoly, a szemeit lehunyta, de nem volt rá szükség, mert ebben a pillanatban a környék összes lámpája egyszerre aludt ki.....

- Ahh szóval le voltak szögezve - értem asszonyom, kérem nyugodjon meg. 

- Tehát semmilyen esélye nem lehetett arra, hogy maga kinyissa. - motyogta magában a nyomozó - érthetetlen - suttogta mintegy maga elé.

 Az ápolók a ház elé vonultak. A nyomozó mindegyiket alaposan kikérdezte paciensükről, de semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy valaki felfeszítette volna a leszögelt ablakot. Az sem segített, hogy a halott nő, skizofréniában szenvedett, és rejtélyes körülmények között halt meg a férje és a lánya is. Az egyik ápoló súgta neki, hogy szerinte ő volt, csak nem találtak megfelelő bizonyítékot, valószínűleg öngyilkos lett a bűntudattól. 

Az orvos szakértő szerint a halál időpontja hajnali egy óra.

Második díjam!

Köszönöm második díjamat Sandra Blake-nek!!!! :)

Nagyon jó érzés, hogy tetszik a blogom, teljesen feldobja a napomat!

Szabályok/Válaszok

1. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!

2.Tedd ki a díj képét az oldaladra, majd másold át a kérdéseket a díj adójának az oldaláról!:

-  A világon ki a legfontosabb ember számodra?

Vőlegényem, 6 testvérem van ráadásul kisbabám is lesz! Nehéz kérdés, még a végén sértődésre adna okot. 

- Milyen történetet olvasnátok legszívesebben? 

Szeretem a romantikus fantasy jellegű írásokat, meg a krimit.. vagyis lényegében mindenevő vagyok. Szívesen elolvasok mindent. :)

- Eddigi életed legszebb éve/évei?

Mind a 25 :) A legszebb talán ez az év! Mindig az aktuális. 

- Egy dolog, amit sose fogok elfelejteni... ?

Mikor a vőlegényem megkérte a kezem, amikor kiderült hogy két csík van a teszten, mikor életemben először kaptam komoly állást, az első valódi, mindent elsöprő, szerelmes, várva-várt csók (akár hiszitek akár nem 2 éve kaptam az első igazit, ami előtte volt az semmi!), amikor először léptem fel emberek előtt, az első (és utolsó) kiállításom... van még de most ennyi jut eszembe...

- Legszebb név?

Emília

4.) Akiknek küldöm:

igyekszem! :)

Ma belőlem süt a nap! - Első Díjam

Nem hazudok a blogom nagyon friss! Nem számítottam arra, hogy egyszer lesz díjam is, amit AVELLANÁTÓL kaptam, nagyon köszönöm neki! :) Komolyan, ma megérte felkelni! 

1. A tovább adás szabályai :

1., Tedd ki a képet!

 Kész 

2., Írj 11 dolgot magadról!

• angliában születtem
• egyszer lesz egy gyümölcsfarmom! :)
• rettenetesen félek a méhektől! A családom szerint kriminális vagyok! :)
• Menyasszony vagyok! 
• Minden nap arról álmodok mit fogok tanulni jövőre (már van egy alapszakom)
• Anyukám hisz a szellemekben, ami engem halálra rémít!
• Szeretek rajzolni, főleg ruhákat és embereket!
• Óriási és hangos családom van. Olyan mint az olasz filmekben :)
• kedvenceim a gasztronómiai filmek!
• imádom a nyelveket! egy rakat különböző nyelvű könyvem és tankönyvem van! Anyukám belgiumban él, a kistesóimmal, a legkisebb folyékonyan beszél két nyelvet, az unokatestvérem pedig ötöt felsőfokon. Van inspiráció bőven!
• jah és 25 éves vagyok és kisbabát várok 

3., 11 kérdés megválaszolása:

- Melyik bolygón néznél körül?

Szeretek a Földön lenni! Más bolygók helyett a saját bolygónkon néznék körül leginkább! (Föld körüli utazás?)
- Vihar,vagy napsütés?

Abszolút napsütés!

- Van valami fóbiád?

Bogarak, bacik, csúszómászók, apró elpusztíthatatlan kis izék. :)

- Kiskorodban hittél a tündérekben?

Akartam, mert sokkal szebb volt a világuk az enyémnél!

- Melyik íróhoz hasonlítanád leginkább magad,stílusod stb ?

Nem igazán tudom. 
-  Gyűjtesz valamit?  

Könyveket, szép füzeteket, fülbevalókat, konyhai eszközöket.
- Hogy néz ki a kedvenc ékszered?

A kedvencem lelóg egészen a vállamig, bronz színű apró részletekből áll és nehéz. Sajnos nem rég szétesett benne egy elem, így most csak őrizgetem. Talán egyszer meg tudom javítani. 

4., Kérdezz 11-et!

1. Mi volt az első emléked?

2. Mi a legfőbb ihletforrásod?

3. Mit teszel a rossz hangulat ellen?

4. Hiszel valamiben?

5. Mi volt a legnehezebb könyv amin átrágtad magad?

6. Mik a terveid a jövőre?

7. Mit olvasol épp?

8. Mi az a három amit kívánnál, ha összefutnál az aranyhallal?

9. Karrier vagy család? 

10. Kedvenc író, költő, film, zene? 

11. Inkább bagoly vagy pacsirta vagy?

5., Küld tovább 11 blognak! 

Egyet már is tudok! 

Titania Willis Jones

Igykeszem!

Google reader helyett

Sziasztok! Július 1-jén megszűnik a Google Reader! Kövessétek a blogom a bloglovin' oldalon,  hogy ne maradjatok le a frissítésekről! :)

Katt az alábbi LINKre!

Részlet...

Ez a történet elvileg egy kicsit hosszabb lélegzetű írás eleje lesz. Remélem tetszik, és elég jó ahhoz, hogy folytassam.

A Dragovar család ősidők óta uralta a Fények hegyének oldalában élő népét. A Völgyben keskeny folyó hömpölygött keresztül, évszázadok óta megalapozva az életet a környéken, ahol a mesteremberek fiúról fiúra adták tovább tudásukat, fenntartva az állandó körforgást, a szokástól eltérően a királyok és királynék pedig szép lassan az egyszerű ember életét kezdték élni. Amitől a család még inkább megbecsülésnek örvendett. A lányok kitanulták nagymamáiktól a szövést, varrást, növények gondozását, a fiúk gazdálkodtak, lovakat patkoltak, harcolni tanultak, végül inasnak szegődtek és amikor eljött az idő, a legrátermettebb vehette át a hatalmat öreg apja kezéből.  A nap már alacsonyan járt, mikor Aben Dragovar, ifjú fejedelem felesége felüvöltött a fájdalomtól. A bábaasszonyok már 6 órája tétlenkedtek a vajúdó asszony körül. Lilien rettenetesen félt, úgy érezte egy valóságos szörnyeteg készül kilépni a testéből, útközben őt pedig szanaszét szaggatja majd. Fiatal volt még nagyon ekkor.  A legidősebb asszony parancsokat osztogatott kísérőinek. Friss vizet hoztak fel a kútból minden fél órában. Az ablakokat és tükröket már napok óta letakarva tartották. Aben Dragovar idegességében fel alá járkált a szomszédos szobában, ahova fél napja száműzték az asszonyok.
A faluban híre ment, hogy jön a következő Dragovar. Már csapra verték az ünnepi borokat, a feleségek és lányaik sütöttek és főztek, az ifjak fát gyűjtöttek a nagy tűz meggyújtásához.
Lilien újból felsikoltott. Egész teste megfeszült a fájdalomtól. Az asszonyok két oldalról szorították. A legidősebb elérkezettnek látta az időt. Intett, hogy állítsák talpra a királynét, aki épp két fájdalom között kimerülten lihegett. Félig az ágynak dőlt, két kezénél állva tartották, úgy vélték majd a súlya kihúzza azt ami ekkora. 
- Szedd össze magad Lilien!
A szomszéd szoba ajtaján halk kaparászás hallatszott. Aben idegesen rántotta fel az ajtót.
- Mit akarsz? Nem tudod, hogy ide most nem jöhetsz be? – kiabált rá a fekete köpenyes idegenre.
- Én megmenthetem a Királynét, cserébe kérnem kell tőled valamit. – hallatszott a halk, de határozott válasz. A hang egy öregasszonyé volt.
- Mit tudsz te, amit a bábák nem? – dörrent rá a Király.
- Én megmenthetem a Királynét. De cserébe kérnem kell valamit. – ismételte az öregasszony.
Ebben a percben kivágódott az ajtó, és egy fiatal bába egy apró hangos csecsemővel jött ki.
- Uram a felesége….
A kicsi panaszosan sírt.
- Én megmenthetem a királynét. – ismételte újra.

- Mentsd meg! -  Aben fejében pillanatok alatt lezajlottak a lehetőségek. Szerette a feleségét, nem akarta elveszíteni. Mint király felelőtlenül gyors döntést hozott, hiszen meg sem hallgatta mit akar tőle cserébe a vénasszony. Azonban úgy ítélte, hogy egy remegő vénség nem tud olyat kérni, amit ő ne tudna teljesíteni, de rosszul ítélt.